Apu a fa alá tette a legújabb kis játékszeremet, az 50 fontos vadászíjat. Fel is húroztuk, akkor láttam, hogy beleillik a fegyvereim sorába. ” Ami nem öl meg az erősít! “- Komoly izommunkát jelent már maga a felhúrozás is. A lövésig még nem jutottam el, mert nem vettünk még egy nyilat se. De szerintem elég napi 10-20 lövés, hogy a karizmaim jelentős növekedésnek induljanak. Majd ezzel fogok seregélyekre, meg nyulakra vadászni nyáron.

Tegnap én voltam Nikiéknél, ma meg ő van nálunk. Megvolt ezen a vonalon is a családozás, ajándékozás. Azt hiszem egy picivel több is lehetne, mert nyár óta nem volt egyikünk sem a másiknál. Majd meglátjuk hogy lesz ez még.
Kaptam szép pezsgőspoharat, és szokás szerint Nikit rosszkor világosítottam fel, hogy pezsgőből édes a tuti ( és persze a ciril betű sem árt rá ), mert a pezsgő hozzá extra száraz volt. Nem baj, majd öntünk rá vizet. ( ez copyright-os szólás aputól ).

Anyu bejött a szobába, végigpörgette az adókat, és ugy gondolta, hogy a duna déli mulatós műsora a legalkalmasabb dolog TV-nézés gyanánt. Szerintem meg nem.

Nem az enyimé, de kicsit már alakítottam. Majd még jobban is fogom, csak most épp ennyi kellett már az alkotókedvemnek.

#1: Egyre törpösebb nem?
A dátumot, és a kateóriákat azokat a bejegyzés elejére tettem.

#2:a sidebar is szépül

A karácsony nyugodtan telik. Megvolt az ajándékozás. Bátyám anándékán nem kicsit lepődtem meg. Még ilyet. Aztán anyuval elmentünk éjféli misére. Csak ketten, mert bátyám beteget jelentett, és erre apu is kitalálta, hogy hát ő pihenés közben nagyon megizzadott, és megfázna.
Az éjféli mise elött műsor is volt, megnéztük, tetszett. Sajnos a liturgia nem tudott magával ragadni, pedíg nem ártott volna. Az, hogy a mise nem ragad magával, az nem generációs probléma. A tömjén illata, az énekek.. meg szokták tenni azt amit kell, sajnos azomban. Aki a misét celebrálta, az nem képes már áttadni azt az üzenetet, ami a feladata lenne. ( Azért éppségben, egészségben éljen még sokáig ).
Ma bátyám barátnője volt itt, holnap keresztanyumék, aztán meg én megyek Nikiékhez, majd visszaágon ő hozzánk. A mai nap, meg a holnapi még kicsit a punnyadásé, de már este sétáltunk eggyet. Ennyi kajálást basszus.

Mondom speciális, legalább is, egyik vége ilyen, másik vége olyan. Nem, nem nekem speciális, hanem neked. Én tudom, hogy mi kell hozzá!

Apu ma megtanított ilyet csinálni, mivelhogy tovább kell vinni a hagyományt.
A tanítás abból állt, hogy megpucoltam egy regiment hagymát, meg széttmorzsoltatott velem marhasok halászlékockát.

Halászlevet meg megtanultam főzni, mert nembonyolult, beledobálsz mindent amit kell, megfőzöd, lepaszírozod, beledobálsz mindent amit kell és kész van. Voalá. Izomláz van az ujjaimban. :D.