Egy ideje feltűnően sokat posztolok Nikiről. Ezen gondolkoztam a tus alatt éppen, és valamire rájöttem. A kisasszony kezd ugy viselkedni, mint amire nekem éppen szükségem van. Pár napja mosolygok / morgok, mikor éppen, hogy de igen is nevelve vagyok, és nem arról szól a dolog, hogy én mit szeretnék látni. Hanem arról, hogy jól megvagyok.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy most aztán elérkeztünk a Nirvánába, és olyan frankó minden, hogy aztán innen égszakadás, földindulás. Nem is akarok ilyet. Ő sem. Csak egy év után talán végre együtt léptünk rá az útra, kézenfogva.
Ma, miután mérges votlam rá, hogy délután alszik, és nem tanul, és ezt elmarogtam Nyaucsnak is, meg utánna barátnőmet is felpuszilgattam az álomból, azt kérte, amit lelkitámaszom javasolt. Üljek melléje, és amíg tanul, addig ott basztassam a gépet. (no igen….)
Odaültem, és ( bár kisbarátnőm szem többet volt a monitoron, mint az enyém ) játszottunk egymás kezével. Nekem ez az egyik olyan dolgom ami a szeretetet, vonzalmat fejezi ki. Produkáltunk ilyet egy év után, és egy jó nagy kilengés után. Örülök, hogy minden igy alakúlt eddíg.
Minden éveben van ilyen is. Hogy egy kiskrapekot kiteszi az akárhová ( akárhová != kihelyezett inkubátor ), az a nő aki megszülte. ( Ugye nem kell ecsetelnem, hogy az utolsó szó sem lenne “anya” az ilyen személyre? )
Máskor is van ilyen. Félévente, negyedeévente biztos van ilyen. Talán gyakrabban is. Ugyanakkor ilyen távlatban nézve mégis sokkal fájdalmasabb az egész.
Mégvalami. A karácsonyra 4 hét hangol rá. Igenis, tessék ezt ugyanúgy levezetni is, vízkeresztig tart az ünnep. Tessék erre figyelni.
Az elsőt eddíg még bírom, viszont rettenetesen nem tudok mit kezdeni azzal az idővel, ami igy felszabadult. Egyenlőre üres. Akkor fog ez sokáig tartani, hogyha megtanulom értelmes elfoglaltságokkal lefoglalni magam.
A második dolog holnap kezdődik. Igyekezni kell gyorsan és szépen letudni a vizsgákat.
A harmadik dolog meg? Hogy nem mindíg a gép elött. Bár egy picit ez az elsőben már benne van.
Nikivel áttszoktunk a TESCO-ból a piacra. Történetesen a Fehérvárira, mert nekünk az van közel. Meg kell, hogy állapítsam, hogy az általunk fogyasztotta kaják alapanyagainak minősége jelentősen növekedett már most. Bevallom őszintén, hogy kicsit ez volt a célom.
Szal 3 napja este, vagy éppen reggel, termelői tehéntejből készült turmixot iszom, irtó finom tejfölt vettünk ugyanitt, rántottunk gombát, ilyesmiket. Niki pedíg majd megőrül a finom savanyúságokért amiket ott lehet kapni. Semmivel nem több idő, mint a tesco-ban beásárolni, viszont épp annyit veszünk csak, amennyit kell, és ez már ezért is megéri.
Ja, és otthonról meg jön fel a finom hentesárú. Spórolunk is, és még egészségesebbek is leszünk.
Ugye van ez a játék, amibe Nyaucs magával rántott. Úgyhogy most jöjjön az az 5 rettenetes tény, amit bizony én sem szoktam közkincsé tenni:
1. 6 éves korom elött, vagy 2-3* is jelentkezett értem a kaszás, csak nem vitt magával. Ez annyira kihatott a szervezetemre, hogy külön kezelés kellett ahhoz, hogy megnőjjek. Máig nem vagyok elégedett azzal a testel, amiben élek.
2. Bár szeretem a hölgytársaságot, rettenetesen nehezen teremtek kapcsolatot velük. Nagyon nehezen ismerkedek.
3. Volt Szováton egy srác aki terrorizált sok kisebbet, engem is. Holtan találták egy golyóval a fejében. Azt mondta a családja, hogy valami kábítószerügy.
4. Kinézetre a plázapicsák jönnek be.
5. Bármilyen “csapatba” eddig beletartoztam, összeomlott.
A HTPC-nek szánt gép megint új funkciót kapott. Nikinek beállítottam, hogy tudjon rajta netezni, msn-ezni, meg dolgozgatni, ha itt van, mert azért elég sok időt tölt itt a szentem.
Ubuntu van rajta, és azt kell mondjam, hogy szokja a dolgot. Bár volt egy kis sírás az elején, hogy ne kiabáljak vele, mikor kicsit elharapódzott el a vita, hogy hova is kell nézni.
Most raktunk flash playert a gépre, + rákapcsoltuk a hifit is. Mi ennek az oka? Pár nappal ezelőtt mutattam neki a youtube-oldalat. Már kb a 20-adik klippet hallgatjuk. Nagyon jó kis DJ-ám.
Amugy azért okoz meglepetést. Niki alapból kis szolíd lányka. Aztán néha kijön belőle egy olyan tombolhatnék, hogy csak na. Tud még meglepetést okozni. Imádom.
Azóta az éjszaka óta, ez a dal kötelező tananyag. Azt megint csak szatori, hogy Manával akkor Szilvesztereztünk együtt, amikor már kiléptem. Mindennek megvan a maga értelme. Hiszem, és tudom. Élvezzétek a videót. Mert jó.
Most éppen itt vagyunk Mana koliszobájában, mert a kolibuli zártkörű lett valamikor. Ez még csak nem is semmi, hanem valami mivel, hogy kaptam egy olyan dolgot, amit azt hiszem, hogy sokáig meg kell őriznem, meg a barátnőmet is. A két dolog összefügg, “Nem kicsit, nagyon!”
Láttam Puff Daddit vazze, nagyon kemény volt, és egy srác majd megfulladt a röhögéstől, és még részeg se vagyok.
BUÉK mindenkibe. Jó év volt. Jobbat jövőre. Mindjárt!!!!
