Megtiszteltetés, hogy hívtak. Persze hamar haltam, forrófejű vagyok, és keveset látok. De ha taktikás vagyok, akkor lehet élvezni a játékot. ami a vicces, hogy tényleg jobban bejönnek a rövid fegyverek, mint a hosszúak, és ami még mindig nagyon bejön az a pisztoly.
Pár hónapja gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem egyáltalán. Bő 100000 fekszik a különböző felszerelésekben, de igazából nem akarom sem fejleszteni. És az évi 5-10 játék is bőven megteszti. Élvezni nehéz. Pára van/nincs pára, eltalálnak, nem találnak, kifogytam, nemfogytam, meglőttem/nemlőttem, szentségelek/nem szentségelek. Inkább élvezem és igyekszem arra figyelni, hogy a gőz távozzon ilyenkor.
Egy dolgon gondolkozom most még, az pedig a kényelmesség, ami alapvetően azt hiszem ( de lehet, hogy nem ) benne van az életemben és a munkában, és jól kiütközik az airsoftban.
Hangsúlyozom, sok dolgot vetek fel magamról és vetek is el, mivel keresem hogy mi van bennem és mi nincs bennem, legfőképp fordítanám be, ami kifordult. Szóval a mai kulcsszó:
Kényelmesség:
Nehéz tartani a fegyvert, nehéz gondolkozni, nehéz folyamatosan figyelni, és megeröltető átgondolni, hogy mi is legyen most. Azonban ha elvetem a kényelmességet, alkotok, küzdök, végigérek és maximum hibázom. Ha nem vetem el a kényelmességet, akkor csak vagyok. Attól fáj a hátam, attól baszom el az időmet, attól nemjó.