Nekem a tatabányai büfézések hiányoznak néha, de maga a város nem. És hiányzik a hó, a hócsaták, egyáltalán a csaták, de a hó, a sok hó, mint gyerekkoromban, amikor lehetett szánkózni meg hóembert építeni minden télen, heteken át, meg hóban hemperegni, és hóesésben kidugott nyelvvel hópihére vadászni, mert az olyan jó, amikor az ember nyelvén olvad el…

Ebben a városban nincs hó. Ha mégis, rögtön felsózzák, és csak az undok barna latyak marad, meg a jég, és a felefagyott autóbűz. Erre nem is esik soha, csak hideg szép fúj, és hideg esőt hoz magával. Havat nem.