Vallomás::

Egy ideje feltűnően sokat posztolok Nikiről. Ezen gondolkoztam a tus alatt éppen, és valamire rájöttem. A kisasszony kezd ugy viselkedni, mint amire nekem éppen szükségem van. Pár napja mosolygok / morgok, mikor éppen, hogy de igen is nevelve vagyok, és nem arról szól a dolog, hogy én mit szeretnék látni. Hanem arról, hogy jól megvagyok.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy most aztán elérkeztünk a Nirvánába, és olyan frankó minden, hogy aztán innen égszakadás, földindulás. Nem is akarok ilyet. Ő sem. Csak egy év után talán végre együtt léptünk rá az útra, kézenfogva.

Ma, miután mérges votlam rá, hogy délután alszik, és nem tanul, és ezt elmarogtam Nyaucsnak is, meg utánna barátnőmet is felpuszilgattam az álomból, azt kérte, amit lelkitámaszom javasolt. Üljek melléje, és amíg tanul, addig ott basztassam a gépet. (no igen….)
Odaültem, és ( bár kisbarátnőm szem többet volt a monitoron, mint az enyém ) játszottunk egymás kezével. Nekem ez az egyik olyan dolgom ami a szeretetet, vonzalmat fejezi ki. Produkáltunk ilyet egy év után, és egy jó nagy kilengés után. Örülök, hogy minden igy alakúlt eddíg.